Budapesten szinte kétmillió ember számára a Duna egy akadály: probléma, hogy árad, hogy át kell rajta kelni, sokan befednék, mert akkor jól lehetne rajta autózni - mondta interjúnkban Kobrizsa Ádám építőmérnök, aki az Our Danube projektben azon dolgozik, hogy élhetővé tegyék a Dunát.
Gyerekkoromban több éven át Dömösön nyaraltam a Dunakanyarban. A lepencei strand még nem létezett, ezért szüleimmel a hajóállomás mellé jártunk minden nap, ahol én kedvemre pancsolhattam. Akkor ez hétköznapi dolognak számított, ma viszont el nem tudom képzelni, hogy egy forró nyári napon a Dunában hűtsem le magam, főként nem Budapesten. Vajon lehet-e ezen változtatni, visszakaphatjuk-e a Dunát, élhetővé tehetjük-e? Erről beszélgettem Kobrizsa Ádámmal, vízgazdálkodási szakirányú építőmérnökkel, a MOME line Our Danube nevű projektjének vezetőjével.
Mit kell tenni ahhoz, hogy a Duna minősége megjavuljon?
Először is a Dunáról beszélni kell, bár lerágott csontnak tűnik, és az is, de sok minden még nem történt a folyó rehabilitációjáért. Régóta zavar, hogy ha például az interneten rákeresel a Dunára, előbb jönnek le hosszú szöveges dokumentumok, mint három szép kép. Így nem lehet megfogni a nagyközönséget. Az ismeretterjesztés, főleg környezetvédelmi témában, rettentően összetett dolog, a legfontosabb hogy az információt közérthetően juttassuk el az emberek számára.
Meg kell találni azokat a csatornákat, azokat a módszereket, amelyeken keresztül érdekeltté tehetjük a közönséget, bevihetjük a köztudatba a Duna fejlesztésének fontosságát. Mert a folyóval többet kell foglalkozni, sajnos ezt az idei árvíz is mutatja. Hiszünk abban, hogy meg lehet valósítani az élhető Dunát. Megtörtént ez már a Temzével Londonban és a Szajnával Párizsban, hogy csak pár példát említsek.
Our Danube
Az Our Danube projekt célja, hogy 1 éven át kiemelten kommunikáljuk a Dunát és ezzel a fenntartható környezetfejlesztést. Ennek egyik legfontosabb eleme azon információk összegyűjtése, és közérthető kommunikációja, amelyek eleve rendelkezésünkre állnak. Emellett kisebb léptékű, de megvalósítható projekteket szervezünk, vagy generálunk. Célunk, hogy a MOME és más egyetemek diákjait is bevonjuk a munkába, illetve éles feladatok felvállalása, melyekben aktívan tudnak részt venni a diákok a szakemberekkel közösen.
Fontosnak tartjuk, hogy minél több partner kapcsolódjon a projekthez. Bízunk benne, hogy minél többen felismerik az ügy fontosságát.
A 2011-es év kiemelt jelentőségű a Duna számára, hiszen Magyarország lesz az első félévben az Európai Unió soros elnöke, és az elnökség egyik kiemelt témája a víz.
Mit terveztek konkrétan ennek érdekében?
Először is szerveztünk egy Duna-napot június 28-án, ahova hazai és nemzetközi szakembereket hívtunk meg számos területről, mint környezetvédelem, vidékfejlesztés, hajózás, várostervezés, médiakommunikáció. Tudtuk, hogy nagy fába fágjuk a fejszénket, de el kellett kezdeni az Our Danube projektet, ami a Duna és az ezzel kapcsolatos fenntartható környezetfejlesztés kommunikációjának céljából létrehozott egy éves projekt. Mi, a MOME line egy híd szerepét töltjük be, össze akarunk kapcsolni olyan szereplőket, akik talán másképp nem találkoznának. Ez meg is történt, több mint 120 résztvevője volt a Duna napnak, amit a Dunavédelmi Nemzetközi Bizottságtól érkezett Philip Weller, illetve dr. Kling István, a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára nyitott meg.
Beléptek tehát a szakemberek és a döntéshozók, és vannak lelkes diákok is a csapatban. Eddig minden pozitív. Mi a legnagyobb probléma?
A kommunikáció. Budapesten például szinte kétmillió ember számára a folyó egy akadály. Örökös probléma, hogy árad, hogy át kell rajta kelni, s nem sarkítok sokat, ha azt mondom, hogy sokan legszívesebben befednék, mert akkor jól lehetne rajta autózni. Ezen a hozzáálláson kell változtatni. Vissza kell állítani a Duna pozitív imidzsét. Ebben fontos szerepet játszik az információ terjesztése, és a vizuális kommunikáció, s itt jön be a MOME line és a diákok. Ezzel együtt vállaljuk, hogy összehívjuk azokat a szakembereket, akik több területet összefogva, mint például hajózásfejlesztés, ivóvízgazdálkodás, várostervezés, Viza-program, társadalmi diskurzust és együttműködést alakítanak ki.
Mi a MOME line?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Magyarországon egyedülálló képzést nyújt az építészet, a média és a design terén, s az oktatáson, illetve a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységen túl lényegi törekvése ezen területek integrációja és társadalmi, illetve kulturális szerepének tudatosítása. Ezt a célt szolgálja a MOME line - design műhely, amely közvetítő szerepet kíván betölteni a legkülönbözőbb kezdeményezések, üzleti, művészeti vagy társadalmi célú beruházások és az alkotói erőforrások között.
Úgy gondolod, a Viza programmal javulhat a vízminőség?
A kettő szorosan összefügg. A Viza 2020 program azt tervezi, hogy visszahozza a Duna vándorát hazánkba. A viza egy vándorhal, a legnagyobb és legősibb folyami fajta. A Fekete-tengerben él, ikrája a fekete kaviár, ezért nagyon keresett halfajta. Ráadásul nagyon érzékeny a víz minőségére. Ívási időszakban elindul a folyón felfelé s majdnem Bécsig eljutna. Megkeresi azokat a holtágakat, amiket ívóhelynek tud használni.
Ehhez az is kell, hogy a folyó hosszirányban átjárható legyen a viza számára, mert jelenleg a Vaskapunál megáll és nem jut tovább. Visszatérése a hazai vizekre azért nagyon fontos, mert a viza rendkívül jó indikátor faj. Vagyis ha jól érzi magát egy folyóban, akkor az ökológiailag rendben van. S ez a cél, nem csak a víz kémiai összetételének javítása. Ráadásul ez egy jól és közérthetően kommunikálható program.
Tehát ha megint lesz viza, akkor minden rendben lesz?
Ez csak a dolog egyik oldala. Egy folyó rehabilitációja és élhetővé tétele számos területet érint, mint a hajózás, az árvízvédelem, az erőművek, a természetvédelem, a vízgaldálkodás, az ívóvízellátás, a szennyvízkezelés és még sorolhatnám. Nem elég ezekkel külön foglalkozni, a huszonegyedik században arra törekszünk hogy a teljes rendszer működőképes legyen. Ehhez kell megtalálni az optimális pontot, akár kompromisszumok árán is. Valamelyik terület sérülhet, ezért kell egy átfogó szakmai összefogás. Nem állíthatjuk vissza a Dunát egy több száz évvel ezelőtti állapotba, a fenntartható környezet fejlesztés a cél.
Fotó: Kováts Dániel
